"Csend van,este van,csak a szél háborog,de valami megtöri a csendet:egy kislány zokog!"
Üdvözlöm a kedves olvasókat! A mai nap nem mentem iskolába, mert sajnos a tegnapi napom nem éppen úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az utóbbi néhány hónapban semmi sem úgy alakul, ahogyan én szeretném. Tegnap haza értem az iskolából és lejött, hozzám a volt szerelmem. Nem tudok mit tenni minél jobban akarom gyűlölni, annál inkább szeretem. A szívem majd ketté hasadt, de végül kibékültünk. Most még sem érzem magam jobban sőt mondhatni egyre rosszabbul vagyok. Tegnap beszéltem az egyik kedves ismerősömmel, akinek nem tudom mi szándéka volt, de elég rendesen helyre tett, legalább is megpróbálkozott vele, de csupán annyit ért el, hogy még sokkal jobban fáj a szívem. Szörnyen tud fájni, ha az a személy, aki számodra a világot jelenti hűtlen hozzád. Akármely más bűne felett oly szívesen szemet hunytam volna, de erre képtelen vagyok. Egy szóval leírhatatlanul kínoz egy érzés. Fogalmam sincsen mi lenne a helyes döntés. Szeretem, de már soha többé nem lesz olyan a kettőnk viszonya, mint az előtt a bizonyos esett előtt, soha nem is volt tökéletes a kapcsolatunk folyton veszekedtünk, mindenki látta, hogy ennek a dolognak semmi értelme, de én makacsul ragaszkodtam az igazamhoz, és boldogan tervezgettem a jövőmet vele, de most még is mi lesz a sok álmommal? Miért kellett ezt tennie velem, mivel érdemeltem ezt ki? Mivel érdemelheti valaki ezt ki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése