Ha a sors becsuk egy ajtót, nyit helyette másikat

"Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben."

Üdvözlök minden kedves olvasót! Az élet most sem várhat, hatalmas lendületet adott nekem, már csak az a kérdés jó irányba vagy ama rossz irányba sodródom az élet zavarós vizein. A tegnapi napom elégé érdekesre sikeredett, felmentem a szerelmemhez, hogy végett vessek ennek a bonyolult tébolynak amit kapcsolatnak neveznek egyes emberek, de nem volt hozzá erőm. Nem úgy alakult ez sem, ahogyan a fejemben elképzeltem. Úgy gondoltam le megyek hozzá és vissza adom a dolgait, amelyeket előszeretettel nálam szokott hagyni el is vittem neki, utána úgy gondoltam hogy el hívom sétálni és akkor elmondom neki, hogy én ezt már nem bírom folytatni vele, mert akárhányszor csak a szemébe próbálok nézni ő elkapja a fejét és akkor mindig eszembe juttatja hűtlen cselekedetét és a szívem majd bele hasad. Ohh.. de még ha csak ennyi volt a történet, ugyebár így túl egyszerű lenne. Mivel van egy másik fiú is a dologban, mostanság elég sűrűn beszélgettünk és többek között az ő léte is azt súgalta felém, hogy le kell végre zárnom az életem ezen szakaszát, hogy egy újat kezdhessek, de nem ment. A csábító szavak ellenére a szívem még mindig egy hűtlen haramiát kíván. Bár igaz ami igaz azt mondják a tiltott gyümölcs a legédesebb és ez a fiú, nah ő aztán tényleg tilos nekem. Nem tudom még mi lesz vagy mit kéne tennem, de eddig még mindig alakult valahogy. A végzetben még mindig hiszek, istenben kevésbé. Szombaton lenne egy bizonyos koncert, ahová megbeszéltünk egy találkozót azzal a fiúval, de csak akkor megyek el, ha addig sikerül szakítanom a jelenlegi szerelmemmel, ami persze kétséges. Tegnap vége lehetett volna, de nem mert elmentünk hozzájuk és ott a kistestvére istenem, de imádom azt a kis törpét, bele halnék ha többé nem láthatnám.

Fájni kell a szívnek ha szeret

"Csend van,este van,csak a szél háborog,de valami megtöri a csendet:egy kislány zokog!"

  Üdvözlöm a kedves olvasókat! A mai nap nem mentem iskolába, mert sajnos a tegnapi napom nem éppen úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az utóbbi néhány hónapban semmi sem úgy alakul, ahogyan én szeretném. Tegnap haza értem az iskolából és lejött, hozzám a volt szerelmem. Nem tudok mit tenni minél jobban akarom gyűlölni, annál inkább szeretem. A szívem majd ketté hasadt, de végül kibékültünk. Most még sem érzem magam jobban sőt mondhatni egyre rosszabbul vagyok. Tegnap beszéltem az egyik kedves ismerősömmel, akinek nem tudom mi szándéka volt, de elég rendesen helyre tett, legalább is megpróbálkozott vele, de csupán annyit ért el, hogy még sokkal jobban fáj a szívem. Szörnyen tud fájni, ha az a személy, aki számodra a világot jelenti hűtlen hozzád. Akármely más bűne felett oly szívesen szemet hunytam volna, de erre képtelen vagyok. Egy szóval leírhatatlanul kínoz egy érzés. Fogalmam sincsen mi lenne a helyes döntés. Szeretem, de már soha többé nem lesz olyan a kettőnk viszonya, mint az előtt a bizonyos esett előtt, soha nem is volt tökéletes a kapcsolatunk folyton veszekedtünk, mindenki látta, hogy ennek a dolognak semmi értelme, de én makacsul ragaszkodtam az igazamhoz, és boldogan tervezgettem a jövőmet vele, de most még is mi lesz a sok álmommal? Miért kellett ezt tennie velem, mivel érdemeltem ezt ki? Mivel érdemelheti valaki ezt ki?

Öld meg a testem, hadd legyek szabad!

"Amikor lemondasz az álmaidról, gyermekkorod egy részéről mondasz le.
Ha eltűnnek az álmok, csak a rémálmok maradnak."

  Üdvözölök minden kedves elveszett lelket, akit az én kis nem túl vidám, de annál érdekesebb világomba sodort eme véletlen. Már egy ideje nem írtam blogot, de lehet olyan is, aki eddig Pink Penguin néven ismert blogomat olvasta. Az előbb említett blogomat befejeztem, nem írom tovább. Az életemnek ama szakasza végleg lezárult és remélhetőleg a feledés mocsarában el vész majd a sok fájdalmas emlék. Az életem teljesen felfordult az utóbbi néhány évben. Élvezetet élvezetre halmoztam, de aki a tűzzel játszik az meg égeti magát, mint ahogy e mondás is tartja. Meg égetni nem égettem meg magam, legalább is én. Mivel ez a legelső bejegyzésem ebben a blogban,, el mesélem most nektek, hogy mi is történt velem és, hogy miért indítok most új blogot. Először is új életet kezdtem, amit egy új bloggal is szeretnék kifejezni, a régi életemnek vége, kívül és belül is teljesen megváltoztam. A papám halála óta minden megváltozott nincsen nyugalma a lelkemnek, de hiszek a végzetben hiszem, hogy minden okkal történik. Egyre inkább elkezdett érdekelni a misztika és az ezotéria, amit hamarosan követett a gothic életvitel iránti imádatom és szeretetem. A párom sajnos nem nézte jó szemmel a napról napra változó külsőmet és belsőmet, nem volt képes megérteni, hogy min megyek keresztül. Sajnálatos módon hamar rá kellett döbbenjek, hogy kik az igaz barátaim és kik azok akik csak kihasználnak engem. A párom sajnos az utóbbiba tartozott és mint utóbb kiderül hűtlen is volt hozzám, és ezzel olyan apró darabokra törte a szívem a lelkem és mindenem, hogy nem hiszem, hogy valaha képes lesz valaki össze szedni ezeket a darabokat. Igazság szerint már nem bánom, hogy ez kiderült csak azt, hogy ahogyan kiderült. Az egyetlen menedéket, amelyet most a magány nyújt nekem, csak a grafikával és egyéb művészetekkel tudom pótolni. Számomra már csak a remény maradt, hogy az életem nem egy kisiklott mozdony árnyékában kell töltenem.